Carbon Neutral Server by Best Web Hosting

gazdasági rendszer

FAQs - gazdasági rendszer

A piacgazdaság annak egy alapvető jellemzője a profit, mely a fő motivációs tényező a gadzasági döntésekben. Ám a piacgazdaság a profitstruktúra miatt eredendően fenntarthatatlan. A gazdasági szereplők ugyanis profitot csak a problémák, és a hiány révén tudnak termelni, tehát a rendszer arra motiválja őket, hogy azokat fenntartsák (pl. tervezett elhasználódás). Emellett pedig a profitstruktúra magában hordozza az egyenlőtlenség folyamatos növekedését, és azt tapasztaljuk, hogy a világgazdaság méretéhez képest nagyobb arányban nő az egyenlőtlenség, így az emberek egyre inkább elszegényednek.[1] Könnyen belátható, hogy a hiány mesterséges fenntartása felesleges szenvedéshez és halálhoz vezet a szegények számára (akik aránya egyre csak nő), a problémák felgyülemlése pedig egyre rosszabb életkörülményekhez vezetnek mindenki számára. Olyan tényezőket, mint a nyersanyagok, a szemét mennyisége, a környezet épsége, vagy éppen a közegészség a kapitalista piaci modell túlontúl leegyszerűsített volta miatt képtelen értelmezni, ezekhez úgy viszonyul, mint "externáliák", azaz a piac hatáskörén kívül elhelyezkedő tényezők. Ráadásul fenntartásuk jövedelmezőbb, mint megoldásuk, tehát a piacgazdaság a problémák fenntartását jutalmazza.

A kamat a profit egyik speciális formája, ami akkor keletkezik, ha a pénzt jószágként kezelik, és adásvételre kínálják (a pénz ára a kamat). Az, hogy a pénzt áruként kezeljük, önmagában is abszurd, de, ha belegondolunk, ezzel az is együttjár, hogy a kamat intézménye révén a pénz a szegényektől a gazdagok felé áramlik, folyamatosan növelve az egyenlőtlenséget (mint egyfajta fordított Robin Hood). Ráadásul manapság kamatra alapozott tartalékrátás bankrendszert használunk, melynek lényege, hogy csak a hitelállomány egy kis részének kell bent lennie a bankokban megtakarítás formájában (pl. 10%) - a többi pénzt a bank teremti hitel formájában, amit a hitelfelvevőnek vissza kell fizetnie, méghozzá kamatokkal együtt (amit viszont nem hoztak létre). Emellett persze minden bank szeretne jövőre több profitot termelni, mint idén, tehát azon igyekeznek, hogy több kamatot szedhessenek be, mint előző évben (ha nem így tennének, akkor a konkurencia a fejükre nőne - játékelmélet). A profitnövekedést elsősorban több hitel kihelyezésével tudják elérni, ami több forgalomban lévő pénzt eredményez. Sőt, mivel a kamat kifizetésére szolgáló pénzösszeget nem teremtették meg, egyszerűen elkerülhetetlen, hogy egyesek ne tudják kifizetni esedékes részleteiket, emiatt még tovább nő a kereslet a pénzre, azaz még több hitelre lesz szüksége az illetőnek, hogy finanszírozza meglévő hiteleit (lásd: Görögország). Ám ha ehhez nem társul a gazdaság részéről többlet-termelés, akkor az inflációhoz vezet. Tehát lényegében a pénz áruként való kezelése, és ebből fakadóan a kamat intézménye folyamatos gazdasági növekedéskényszerhez vezet. A végtelen növekedés egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón viszont eleve lehetetlen.[2]

Láthatjuk, mennyire káros ez a gazdasági rendszer, és tekintve, hogy a folyamatos növekedés-kényszer olyan fontos tényezőket, mint az ökológiai egyensúly, vagy a közegészség negatívan befolyásol, nyilvánvalóvá válik, hogy a valóságtól teljesen elszakadt piacgazdaság alapvető működése miatt a katasztrófa elkerülhetetlen. Az MIT jelentése szerint a fentebb említett okok miatt 2030-ra összeomlik a világgazdaság.[3] A hiány megszüntetése, és a problémák megoldása érdekében tehát szükségszerű a piacgazdságtól való elmozdulás egy másik gazdasági rendszer irányába, melyben a gazdasági szereplőknek nem fűződik érdeke azok fenntartásához.Ha szeretnéd jobban körüljárni a témát, javasoljuk a  Három Kérdés: Mit Javasolsz? c. rövid előadást (magyar felirattal).

[1] http://www.forbes.com/sites/robertlenzner/2014/08/07/gail-fosler-sticks-it-to-thomas-piketty-on-the-real-sources-and-risks-of-wealth/
[2] Megjegyzés: Egy egyszerű példa kapcsán megtudhatjuk, alapvetően mi az, ami miatt a kamat koncepciója teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Ha pl. van 1000 Ft-unk, és betesszük a bankba, egy év múlva lesz rajta mondjuk 5% kamat, azaz 50 Ft (persze ha 1000 Ft tartozásunk van, akkor számíthatunk rá, hogy az éves kamat inkább 10%, azaz 100 Ft-ot kellene rá fizetnünk). De ha van 1 kg rezünk (kb. 1000 Ft), és betesszük a csomagmegőrzőbe, egy év múlva nem lesz belőle 1,1 kg. Mondhatnánk, ha állataink vannak, azok tejet adnak és szaporodnak, de ne feledjük, hogy közben etetni és itatni is kell, azaz lényegében nem gyarapítják, csupán átalakítják a természeti erőforrásokat egyik formájukból a másikba (gabona/víz > hús/tej. A pénzzel csak azért lehet megcsinálni ezt a "trükköt", mert emberalkotta, kitalált koncepció, és sokan nem látják át a csalást (Gondoljunk csak bele - ha mindenki ismerné a bűvészek trükkjet, a kutya se venne jegyet az előadásokra).
[3] 
http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse

Részben erről is. Jól mutatja ezt az összefüggést az ún. "ökológiai lábnyom", ami a fogyaszás mértékétől, és a javakat megtermelő gazdasági folyamatok hatékonyságától függően változhat. Az egész emberiség ökológiai lábnyoma jelenleg 1,67 Föld, azaz átlagosan 67%-kal gyorsabban aknázzuk ki a nyersanyagokat, mint amilyen gyorsan azok megújulnak, emiatt fogy a természeti tőke, így a jövőben még kevesebb embert lesz képes eltartani a Föld.

Ez a fajta ökológiai deficit a 70-es években kezdődött.[1] A jelenlegi világnépesség mellett mindenkinek átlagosan 1,7 gha-os ökolábnyommal kellene élnie.[2] És bár a szegény országokban ez alatt a szinten nyomorognak az emberek, az élhetőbb fejlett országokban a legelvetemültebb zöldek sem tudnak ilyen alacsony lábnyommal létezni (vagy legalábbis csak nagyon kevesen). Ha pedig a Föld népessége elérné a legrosszabb esetben prognosztizált 10 milliárdot, akkor csak 1,275 gha-os ökolábnyomon kellene élnünk. Ezt már aztán tényleg nyomornak fognánk föl. Lényegében egy szegénységcsapdába zárjuk magunkat, ha nem foglalkozunk a túlnépesedéssel. Már most is óriási kielégítetlen igény van családtervezésre; az évi 200 millió nemzés fele, és így a megszületett 135 millió gyermek negyede nem kívánt.[3] Mivel évente kb. 55 millióan halnak meg ez azt jelenti, hogy a növekmény több, mint 40%-a nem kívánt.[4] Ha pedig minden szegény nő hozzájutna a középiskolai képzéshez akkor már meg is állítottuk volna a népességnövekedést, ugyanis a középszintű oktatás 3-mal csökkenti a tervezett gyermekek számát.[5]

A manapság jellemző termelési módok technikai hatékonysága botrányosan alacsony, minthogy a kibányászott, és az iparban felhasznált javak 80%-a hulladékká válik még azelőtt, hogy a termék legördülne a futószalagról, a termékek 90%-a pedig a gyártást követő 6 hónapban a szeméttelepen végzik; lényegében szemetet termelünk.[6] És bár jelenleg 10 milliárd embernek elegendő élelmiszert tudunk termelni, ez csak nem fenntartható módon megy, és így is elpazaroljuk a negyedét.[7][8] Fenntartható módon (biogazdálkodással) csak 8 milliárd embernek elegendőt tudnánk termelni,[9] de ha ugyanúgy elpazarolnánk a negyedét, akkor csak 6 milliárd embert tudna eltartani a Föld fenntartható módon (Jelenleg 7,5 milliárdan vagyunk). Ahhoz, hogy fenntartható módon etetni tudjuk az emberiséget, át kellene térnünk a biogazdálkodásra, negyedére kellene csökkenteni a pazarlás arányát, és már meg kellett volna állítani a népességnövekedést.

Minthogy ez nem sikerült, beszűkültek a lehetőségeink; vertikális hidroponikus farmok építése (amikben gabonát is tudunk termelni), és/vagy a húsfogyasztás drasztikus visszafogása, de ha egyik sem megy, akkor előreláthatóan egyre gyakoribbá fognak válni a Ruandához és Szíriához hasonló esetek. Teljesen reális tehát az a megfontolás, hogy ha amúgysem szeretnék a szülők azt a sok gyereket, akkor legyen lehetőségük megelőzni a nemzést. A családtervezés egyébként 1968 óta alapvető emberi jog (ENSZ, Teheráni konferencia), tehát a családtervezési lehetőségek biztosítása humanitárius kötelezettségünk. A legdurvább strukturális erőszak talán az, ha valaki a saját teste fölött sem rendelkezhet (pl. egy nő, akinek nincs pénze fogamzásgátlóra). Ha sikerülne megállítani a népességnövekedést, sőt, a visszájára fordítani, akkor az emberiség megnyugodhatna, a gyorsuló világunk leleassulhatna, több erőforrás és termőterület jutna egy emberre, így kisebb volna a motiváció a versengésre és a háborúra. A népesség csökkenése tehát megteremtené a lehetőséget arra, hogy a piacgazdaságot egy emberségesebb társadalmi-gazdasági rendszerre cseréljük le, ami figyelembe veheti a természeti korlátokat is.

[1] http://www.footprintnetwork.org/resources/data/
[2] 
http://www.footprintnetwork.org/resources/glossary/
[3] https://www.guttmacher.org/sites/default/files/report_pdf/abortion-worldwide.pdf (39.o)
[4] http://www.ecology.com/birth-death-rates/
[5] 
http://en.unesco.org/gem-report/sites/gem-report/files/girls-factsheet-en.pdf
[6] Richard Girling, "Rubbish!" Transworld Publishers, 2005
[7] Verena Seufert, Navin Ramankutty & Jonathan A. Foley. „Comparing the yields of organic and conventional agriculture” Nature 485, 229–232. 2012. p. 229.
[8] 
http://www.wri.org/publication/reducing-food-loss-and-waste
[9] http://www.huffingtonpost.com/eric-holt-gimenez/world-hunger_b_1463429.html