Carbon Neutral Server by Best Web Hosting

nem szükségszerű

FAQs - nem szükségszerű

A kereskedelem azoknak kedvez, akik eleve több, és értékesebb nyersanyaggal rendelkeznek, ugyanis mindent összevetve feléjük áramlik a pénz (ami által később még több nyersanyag-lelőhelyekhez juthatnak hozzá). A nyersanyagok, és az ott élő népek eloszlása azonban véletlenszerű, az egyes népeken belül a nyersanyagokra tulajdonjogot szerzők személye pedig teljesen arbitrális (egyes mai, nagy vagyonnal bíró családok még a feudalizmus idején gazdagodtak meg - pl. Japánban a Fujiwara család).

Elgondolkodtunk már azon, hogy ha a tulajdonjogot a befektetett munkával próbáljuk indokolni, akkor vajon miért birtokolhat bárki nyersanyagot (pl. rézércet, édesvizet)? Ez egy ellentmondás, ugyanis sem az ő, sem senki más munkája nem volt felelős azért, hogy az a nyersanyag odakerült. Csupán egyszer a történelem kezdetén valaki kinyilvánította, hogy az az ő tulajdonát képezi, és megvolt hozzá a katonai ereje, hogy más ne is próbálja elvenni. Ezt azóta törvénybe foglalták, és mára megszokottá vált, hisz egy olyan világba születtünk, ahol egyesek nyersanyagokat birtokolnak - papíron. Persze egyes esetekben az emberek összefogása meghátrálásra késztetheti a nyersanyagok bitorlóit (lásd: bolíviai vízháború).

Valóban nem mindenhol áll rendelkezésre az összes nyersanyag, ám érdemes látni, hogy a kereskedelem alapja a nyersanyagok tulajdonlása, ami viszont nem szükségszerű, tehát a kereskedelem sem szükségszerű. A nyersanyagok áramlásának tehát van értelme, de nem feltétlenül kereskedelem révén.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy ha az összes újrahasznosítható nyersanyagot (pl. fémek, műanyagok, stb.) helyben újrahasznosítjuk, akkor eleve lecsökken a bányászat (és így a nyersanyagok nemzetközi kereskedelmének) relevanciája, hisz az újrahasznosítás révén gyakorlatilag folyamatosan rendelkezésre fognak állni egy adott helyen a szükséges nyersanyagok anélkül, hogy újra vásárolni kellene a termelőtől (és így szemetet se termelünk).

A verseny alapvetően egy kényszerhelyzet, amit - csakúgy, mint a tulajdont - a hiány szült, ám ahhoz hasonlóan ez sem szükségszerű, amit jól bizonyít az open source sikere [1]. A verseny ugyan korlátozott módon valóban elősegíti az innovációt, ám a hatékonyság fejlesztése egy bizonyos ponton túl már veszélyeztetné a profitábilitást (ha pl. minden izzó és háztartási gép 60-80 évig működne, nem érné meg piacra termelni - többek között ez a fajta tartósság is vezetett az 1929-es világválsághoz, ugyanis a fogyasztás beszűkülésével leállt a gazdaság). A profitstruktúra tehát korlátozza a hatékonyságot. A másik probléma a versennyel, hogy szabadalmakhoz vezet, ami nemcsak, hogy költséges (2011-ben a Google és az Apple többet költött szabadalmakra, mint kutatásra [2]), de nagyban hátráltatja a fejlődést azáltal, hogy korlátozza az egyének hozzáférését az új koncepciókhoz, amikre építve további ötleteik támadhatnának (ugyanis lényegében minden új ötlet úgy születik, hogy valaki két különböző koncepciót összekapcsol).

Mindeközben persze érdemes tisztázni magunkban, hogy igazából mire is való az innováció? Alapvetően a problémamegoldásra. És amíg lesznek problémák, az emberi találékonyság előrukkol egy innovációval; akiket zavar egy probléma, azon törik a fejüket, hogy megoldják. Ilyen egyszerű. Ám a verseny azzal jár, hogy a problémamegoldásra fordítaható, és egyébként szabadon hozzáférhető erőforrásokat és know-how-t a résztvevők számára korlátozzuk, valamint az idejüket pazaroljuk azáltal, hogy - a kommunikáció híján - sokszor egymástól függetlenül ugyanannak a problémának a megoldását dolgozzák ki. Ilyen szempontból az ipari kémkedés valójában előrébb viszi az emberiséget, noha optimális esetben a mérnökök és kutatók eleve megosztanák egymással eredményeiket szerte a világban, hogy ne menjen kárba tehetségük és idejük (open source).

Ha tehát az innovációt kilóra mérjük, az azt jelenti, hogy már rég szem elől tévesztettük a célt. Manapság az innovációnak nevezett fejlesztések elenyésző hányada old meg igazi problémákat (a háromhengeres belső égésű motorok nyomatékának optimalizációját pl. innovációként könyvelték el az autóiparban, de ha belegondolunk, valójában felesleges volt erre pazarolni több évnyi kutatómunkát). Elképzelhető, hogy a verseny kiiktatásával az új fejlesztések számukat tekintve valamelyest visszaesnének - noha kétséges, tekintve, hogy manapság egyébként kreatív emberek tömegei kénytelenek értelmetlen, lélekölő munkát végezni, hogy biztosítsák saját, és családjuk túlélését. De ha még így is volna, arányaiban sokkal több olyan fejlesztés volna, ami tényleg segítik az emberiséget. Ha belegondolunk, a szabadalmak meghaladásával, valamint az megélhetési kényszer kiiktatásával (így a szabadidő drasztikus megnövelésével) nagyságrendekkel több lehetőség nyílna az innovációra. Meglehet, évente több ezer szegény családba született zsenipalánta hal meg - egyébként gyógyítható betegségekben. Ők elbuktak egy ránk erőltetett, életre-halálra szóló versenyben, ráadásul önhibájukon kívül. Kicsit olyan ez, mintha gyerekeket vetnének a gladiátorok elé a Kolosszeumban. Az értelmetlen halál mellett valójában ez is mind olyan innovációs potenciál, amit a gazdaságunkat és kultúránkat átható verseny miatt vesztegetünk el. Talán ez az utolsó szög a verseny eszmei koporsójában. Ezek az emberek vajon mind arra fordítanák az idejüket, hogy kutassanak és fejlesszenek? Nem biztos. Ám végre elkezdenék gyakorlatba ültetni a már ismert megoldásokat (pl. óceánok tisztítása), az eddig megoldatlan, és az újonnan felmerülő problémák megoldására pedig bőven lenne kapacitás.

[1] A nyílt forrású szoftverek (pl. Linux) és gépek (pl. OSE, Envienta) azaz az open source egy gyorsan növekvő, fenntartható, költséghatékony, decentralizált gazdaságszervezési forma. A fejlesztők a saját erőforrásaikat, szellemi tőkéjüket, kreativitásukat és tapasztalataikat adják a közösbe, ami az önkifejezés egy módja. Senki sem birtokolja a projektet, annak eredményei szabadon felhasználhatók, és azért jön létre, mert az önkéntesek azzal foglalkozhatnak, ami érdekli őket.
[2] https://www.techdirt.com/blog/innovation/articles/20121008/11413720641/last-year-google-apple-spent-more-patents-than-rd.shtml