Carbon Neutral Server by Best Web Hosting

régi problémák

FAQs - régi problémák

A igazán lényeges kérdés valójában nem az, hogy ki hozza a döntéseket, hanem hogy milyen módon jutunk döntésekre. Ennek pedig a legmegbízhatóbb módja a tudományos módszer. Egy másik fontos aspektus, hogy a problémák okait kell megértenünk, és ebben az esetben már nem csak kezelni próbáljuk (szélmalomharc), de meg is fogjuk tudni oldani azokat, ami sokkal hatékonyabb (az orvosok sem véletlenül hangsúlyozzák a betegségek megelőzésének fontosságát). Az Erőforrás Alapú Gazdaság nem egy technokrácia. Ha a cél adott (a társadalmi mutatók fenntartható módon történő javítása), akkor mindegy ki hozza a döntéseket, a lényeg, hogy közben a tudományos módszert alkalmazza. 

Ez azt jelenti, hogy az új kérdések esetén az okokat feltáró modellt (hipotézis), és az alapján megoldási javaslatainkat kell felvetnünk, és azt le kell tesztelnünk. Ha azt látjuk, hogy feltevésünk helyes, és így a megoldási javaslat hatásos, akkor bevezetjük, ha viszont kiderül, hogy a hipotézis helytelen (pl. mert egy fontos tényezőt nem vettünk figyelembe), akkor új modellt, és új megoldási javaslatot kell kidolgoznunk. A régi problémák esetén sokszor azt látjuk, hogy a szakma már tudja, hogy mi az ok, csak azt nem alkalmazzák különféle ideológiai okokból.[1]
Az okokra vonatkozó hipotéziseket, valamint a megoldási javaslatokat az internetnek köszönhetően manapság bárki javasolhat (az óceánok megtisztítására pl. egy tizenéves terveit kezdik el alkalmazni 2016-tól[2]), és minél több ember gondolkodik egy problémán (és látja az eddigi modelleket és megoldási javaslatokat, amiket akár továbbgondolhat, vagy módosíthat), annál gyorsabban és hatékonyabban meg tudjuk oldani problémáinkat. A döntéshozatal előkészítési fázisa tehát működhet egyfajta nyílt brainstorming módjára, a modellek és megoldási javaslatok folyamatosan tesztelhetők a tudományos módszer alapján, a kísérletek eredményei révén pedig magától értetődővé válik mindenki számára, hogy melyik megoldási javaslatot kell alkalmaznunk a gyakorlatban, ha meg akarjuk oldani a problémát.

Így tehát mindenki dönt, és közben senki sem. Mert ugyan bárki javasolhat megoldást, hogy végül melyik bizonyul a leghatásosabbnak, azt úgyis a kísérletek kimenetele dönti el, nekünk csupán értelmezni kell az eredményeket. Így a "döntéshozatal" relevanciája marginalizálódik, mivel a szükséges információk birtokában a döntés egyértelmű. Ez kicsit olyan, mintha úgy totóznánk, hogy már ismerjük az eredményt! :)
Persze valószínű, hogy egy sokkal relevánsabb, generalista oktatás mellett sem tud az átlagember minden folyamatot átlátni, még akkor sem, ha a szükséges információk egyébként rendelkezésre állnak, mert mondjuk magas fokú szaktudást igényel (laikusok manapság sem terveznek pl. repülőt, mert nem ismerik az a fizikai képleteket). Ám egy kooperatív rendszerben, ahol a személyes érdek nem megy szembe a közérdekkel, az átlagember tudja, hogy a döntéshozók az ő érdekeit szolgálják, ezért nem bizalmatlan velük szemben. De ha valamilyen oknál fogva mégis, akkor egyszerűen annyit tesz, hogy maga is megszerszi a szükséges szaktudást, hogy részt vegyen a bonyolultabb ismereteket igénylő, laikusok számára nehezen átlátható döntéshozatali folyamatokban (ha pl. nehezére esik elfogadni, hogy bár az általa javasolt repülőgép-dizájn jól néz ki, mégis instabil lenne), és akkor biztosan nem érzi azt, hogy úgy döntenek a feje fölött, hogy neki abból kára származik. Ne feledjuk, minden ma élő ember összes szükséglet ki tudjuk elégíteni, és még akár többet is.


Megjegyzés: tovább segíthetik a döntéshozatali mechanizmust a számítógépek, és a modellezőprogramok, melyek már ma pillanatok alatt lefuttatnak komplex eseménysorozatokat. Ezek a természet ismert törvényeit reprodukálják virtuális környezetben, és minden körben változtathatjuk a paraméterket, így hozzájárulhatnak a tesztelési folyamat gyorsításához (nemrég egy hasonló modellezőprogram segítségével sikerült fényt deríteni egy 120 éves biológiai rejtélyre[3]). Ha belegondolunk, a legfontosabb döntések mindig arról szólnak, hogy mit, hol, hogyan termeljünk és osszunk el az emberi szükségletek kielégítése és a társadalmi mutatók javítása céljából (mindezt fenntartható módon). Ez egy állandó, rendkívül soktényezős matematikai probléma, amely megoldásához szükséges adatok folyamatosan változnak, ezért azokat valós időben kell követni. És mivel a számítógépek sokkal jobbak nálunk "fejszámolásban", ezért a legjobb, ha ezt a feladatot megfelelően paraméterezett számítógépes algoritmusoknak delegáljuk. Eközben mi, emberek a rendszert felügyelve meghozzuk a (számítógépek által szolgáltatott információk birtokában, és a közös célok fényében már magától értetődő) döntéseket, és a rendszer fejlesztésével foglalkozunk, ill. olyasmivel, amit szeretünk. Megjegyzés: egy megfelelően kialakított, erőforrásokat figyelő termelési-elosztási információs rendszerhez képest az archaikus "ármechanizmus" rendkívül pontatlan, és siralmasan lassú; többek között ezért is pusztul a környezet, és éheznek milliók feleslegesen.

[1] Egy példa: Portugália vezetősége kétségbeesésében hallgatott a szakértőkre, és 14 évvel ezelőtt dekriminalizálta a drogokat, és azóta egy komplex közegészségügyi problémaként kezeli (a drogosokkal szemben nem kirekesztők, a drogelvonókat pedig szeretetteljes környezetben működtetik, mert tudvalevő, hogy elsősorban ennek hiánya a függőségre való hajlam). Ennek hatására azóta a függők aránya felére csökkent, miközben pl. az USA-ban az egyre szigorúbb büntetések mellett folyamatosan nő a droghasználók aránya. Ezt a jelenséget úgy hívják, cultural lag, azaz "kulturális késlekedés".
[2] http://inhabitat.com/worlds-first-ocean-cleanup-array-will-start-removing-plastic-from-the-seas-in-2016/
[3] http://www.wired.co.uk/news/archive/2015-06/05/computer-develops-scientific-theory-independently