A globális problémák okai

1) Népességnövekedés (Ökológia)

Őskor
Őseink nagyjából. 2,6 millió évvel ezelőtt elkezdtek eszközöket használni [1] 600 ezer évvel ezelőtt már biztosan használtak tüzet is [2] Fejlődésünk során természetes ellenségeink fölé kerekedtünk, így a ragadozók már nem tartották kordában az emberek létszámát. Az ember idővel képessé vált olyasmi elképzelésére is, ami nem létezik, mint pl. szellemek, pénz, ideológiák,[3] vagy az a pusztító idea, miszerint a „korlátlan szaporodás jó”.[4] Az ún. „Meghagyó” kultúrák a túlszaporodás elkerülése végett fogamzásgátló hatású növényeket (pl. vadmurok), ill. egyéb születésszabályozási technikákat kezdtek alkalmazni. Amely törzsek nem éltek ezzel, elkerülhetetlenül túlszaporodtak, és miután a helyi ökoszisztéma már nem tudta őket ellátni, terjeszkedni kezdtek. Amíg még volt hová továbbálni, addig a törzsek nem háborúztak egymással, de amint világossá vált, hogy bármerre mennének, már a dombon túl is van egy embercsoport, csak a harc maradt.

Ókor
Az „Elvevő” kultúrák a megnövekedett népsűrűség ellátása érdekében teljesen átálltak az élelmiszertermelésre, ám ez fogamzásgátlás nélkül még nagyobb élelmiszer-igényhez vezet (ördögi kör). A tömeg tömegtársadalmakhoz vezetett, és hierarchiához, az elit pedig a többi nép elleni védekezés miatt még több katonát akart (ördögi kör). A populációs nyomás alatt az emberek elkezdtek gépeket használni a termeléshez, amik kezdetben megújuló energiát használtak (pl. szélmalom, fával fűtött gőzgép). A szén felfedezése, és aszénbányászat révén sokszáz millió év alatt felhalmozódott, könnyen kiaknázható, ám véges, és igen szennyező energiához jotottunk. A szén miatt azt hittük, hogy a jövő egyre csak jobb lesz, így elfogadottá vált a kamat, ám az államok eladósodása növekedéskényszert okozott. Az orvostudomány lecsökkentette a halálozási rátát és javított az életminőségen, ám fogamzásgátlás nélkül népességnövekedést okoz. Az újonnan felfedezett szénhidrogéneket kezdetben még csak világításra használtuk, ám később folyékony üzemanyagként is elkezdték alkalmazni, illetve műtrágyák alapanyagaként.

Újkor
A gépfegyver feltalálása fordulópontot jelentett a népesedési versenyben, mert ennek révén már nem a katonaság létszáma volt a döntő (lásd: I. VH). Ezután védelmi okokból már nem volt értelme a szaporodás erőltetésének. A gépiesítés csökkentette az ember gazdasági hasznát (lásd: Világválság), és annak elterjedése után már gazdasági okból sem volt értelme erőltetni a szaporodást. A több ezer éves kulturális berögződések persze lassan tűnnek el… A modern fogamzásgátlók ökológiai szempontból talán az emberiség legnagyobb felfedezése, ám sokszáz millió nő még ma sem jut hozzájuk, emiatt a nemzések közel fele, és a születések negyede nem kívánt.[5] A mezőgazdaság gépiesítése egyrészt munkahelyeket szüntetett meg, másrészt a fogamzásgátlás elterjedése nélkül népességrobbanáshoz vezetett, emiatt 1970 óta túlterheljük a Földet.[6] Az automatizálás tovább csökkentette az emberek gazdasági jelentőségét; ipari munkahelyek eltűnése (lásd: Lights-Out Manufacturing). A katonai drónok tovább csökkentették az emberek katonai jelentőségét; most már jóformán csak pilótákra és speciálisan képzett gyalogságra van szükség. A mesterséges intelligencia már a szolgáltatószektort is fenyegeti (lásd: önvezető kamion, könyvelőszoftver, stb.), és nincs 4. szektor, ahová átmenekíthetnénk a munkahelyeket.

Megoldás
A munkahelyeket általában azért szokták görcsösen “védeni”, mert ahhoz van kötve az emberek jövedelme, és abból származnak az adóbevételek. Egy olyan világban, ahol a termelés az emberi munkán alapult, ennek volt is foganatja, ám mára már ez egy végletesen elavult hozzáállás, ami még az ökológiai határok elérése nélkül is társadalmi-gazdasági összeomláshoz vezetne (az országok többsége már ökológiai határaikat is túllépte). Igazából senki sem szeretné, hogy tovább nőjön a népesség. A számítások alapján elmondható, hogy ha minden nő hozzájutna a fogamzásgátlóhoz és a középiskolai képzéshez, akkor megállna a globális népességnövekedés. A robotadó (munkáltatói járulék mintájára történő) bevezetése pedig eloszlatná a népességfogyásból adódó nyugdíjfélelmeket, és biztosítaná az alapjövedelem/alapjuttatás alapját is.

2) Banki Kamat (Makroökonómia)

A párizsi klímacsúcs kapcsán egyértelművé vált, hogy a kormányok valamiért nem hajlandók föladni a gazdasági növekedést (lásd: 8. Cél), noha teljesen evidens, hogy a végtelen növekedés eleve lehetetlen egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón. Ezt nyilván tudják ők is, de akkor miért ragaszkodnak a növekedéshez? Ha nem nő a gazdaság, akkor nem nőnek az adóbevételek sem, így viszont a kormányok (pontosabban az adófizetők) kevésbé tudnák fizetni hiteleik kamatait. Az adófizetőket persze sohasem kérdezék meg, hogy eladósíthatják-e őket egy államhitellel, mert úgyis nemet mondanának. Hisz eleve abszurd, hogy egy szuverén állam hitelt vegyen föl ahelyett, hogy saját magának teremtené a pénzt, adósságmentes módon! Ez is volt a gyakorlat egészen néhány száz évvel ezelőttig; a részleges fedezetet, és a bankok pénzteremtési jogát először 1694-ben törvényesítették, Angliában.[7] Ez viszont hatalmas hiba volt.

Növekedéskényszer
Manapság a pénzteremtés túlnyomó részét a bankok végzik, méghozzá adósság formájában. Az így teremtett (számla)pénzt, ami a tőkerész visszafizetésével megszűnik, ám ezen felül még kamatot is követelnek. Csakhogy a kamat megfizetéséhez szükséges pénzmennyiséget soha senki nem teremtette meg! Emiatt a mai pénzrendszerben mindig több az összes adósság, mint az összes pénzmennyiség. Ez azt jelenti, hogy ha mindenki elkezdené visszafizetni az adósságát, akkor a gazdaságból eltűnne a számlapénz (a pénz kb. 97%-a), ám sokkal több lenne a fennmaradó (kamat)tartozás, mint a megmaradt készpénz.[8] Mindezek miatt mára már a bankok kezébe került a negyedik hatalmi ág, a pénz. Ennek révén ugyanis már nem a kormány, hanem a bankok kontrollálják a teljes pénzmennyiséget, és így közvetve a gazdaságot, a politikát, és az emberek életét. És mivel megtűrjük a profit intézményét is, a magas kamatok révén a jövedelmek közel fele a bankokhoz áramlik, noha azok valójában nem állítanak elő semmi hasznosat.[9] Ez nem csak az egyenlőtlenség folyamatos növekedését eredményezi, hanem azt is, hogy a kamatok megfizetéséhez folyamatosan bővíteni kell a gazdaságot. Más szóval, a banki kamat növekedéskényszert okoz, ami hátráltatja, sőt, kifejezetten rontja a fenntarthatóságot.

Megoldás
A probléma egyik fő oka tehát az, hogy a bankok teremthetnek (számla)pénzt, a másik pedig az, hogy ezért még kamatot is kérhetnek. Számlapénzt az állam is teremthetne, így nem kellene mástól pénzt kérnie, és nem is lenne kamatfizetési kötelezettsége, ami miatt erőltetnie kellene a gazdasági növekedést. A közhiedelemmel ellentétben a gazdaság stagnálása, ill. zsugorodása nem jár szükségeszerűen együtt az életminőség romlásával, ugyanis a megosztás növelésével bőven ellensúlyozni lehet ezt a hatást. A szociológiai kutatások révén már tudjuk, hogy az egy főre jutó GDP valójában semmi hatással nincsa a társadalmi és közegészségügyi mutatókra, vagyis az életminőségre. A GDP-t egy proxiként kezeljük annak vizsgálatára, de igazából alkalmatlan rá. Kiderült, hogy ezgy bizonyos szönt fölött sokkal fontosabb az egyenlőség; azt láthatjuk, hogy minél kisebbek a jövedelmi egyenlőtlenségek egy társadalmon belül, annál jobb az életminőség.[10] Ha az állam tehetné, már azóta saját magának teremtené a pénzt, amióta először fölmerült az államadósság, mint probléma. Ám láthatjuk, hogy az erőviszonyok ezt nem engedik, így célszerűbb ha inkább függetlenedünk a pénzrendszertől, például kamatmentes helyi pénzek használatával (pl. Soproni Kékfrank, Balatoni Korona).

3) Osztalékfizetés (Mikroökonómia)

A piacgazdaságban ami nem profitábilis, annak alkalmazása háttérbe szorul a verseny, vagy a puszta mohóság miatt (ami igazából a függőség egyik formája). Így fordulhat elő, hogy a vállalatok menetrendszerűen tökremenő termékeket árulnak, vagy hogy még mindig építünk szénerőműveket, csak mert olcsóbbak a megújulóknál, vagy az atomerőműveknél.[11] Ha egy menedzser bármely más szempontot a profit elé helyez, lecserélik. A vállalat részvényeseinek ugyanis a jövedelmezőség a legfontosabb. Mivel a rendszer megengedi az osztalékfizetést, így a részvényesek profitéhségük érdekében folyamatosan növelik a bevételt, és közben igyekeznek a társadalomra hárítani a költségeket (lásd: hulladék, környezetszennyezés, stb.). Ha pedig valamelyik vállalat nem ezt teszi, akkor megteszi a többi, és hamar a fejére nőnek. Mindez növeli a gazdaság méretét, és csökkenti a technikai hatékonyságot, ami rontja a fenntarthatóságot.

Megoldás
Az ökológiai túlterhelés egyik fő okozójának számít tehát a az osztalékfizetés lehetősége, valamint maga a verseny, ami bőség mellett szükségtelen, és felesleges szenvedéshez vezet. Alulinformáltságunkról, és kultúránk elavultságáról tanúskodik, hogy mi, átlagemberek megtűrjük a profit intézményét, noha az égvilágon semmi előnyönk nem származik belőle, csak hátrányunk (kevesebb bér, rosszabb közegészség, környezetszennyezés, stb.). Viszont amit meg lehet termelni for-profit alapon, azt lehet non-profit alapon is. Ha pedig egy nonprofit vállalkozás megbeszélten egy helyi közösséget lát el a szükséges javakkal, akkor nem is kell versenyeznie a piacon (így odafigyelhetünk egymásra, és a fenntarthatóságra). Vannak már nonprofit közösségi vállalkozások, és persze mi magunk is alapíthatunk újakat.[12] Értelemszerűen előtte érdemes megszervezni egy erős helyi közösséget, aminek a tulajdonosok is tagjai. A hálózatba szerveződött, nonprofit gazdálkodást folytató közösségekből pedig hosszútávon kifejlődhet az Erőforrás Alapú Gazdaság.

[1] https://www.livescience.com/7968-human-evolution-origin-tool.html
[2] http://discovermagazine.com/2013/may/09-archaeologists-find-earliest-evidence-of-humans-cooking-with-fire
[3] Yuval Noah Harari: „Sapiens” (2011)
[4] Daniel Quinn: „Izmael” (1993)
[5] https://www.guttmacher.org/fact-sheet/adding-it-up-contraception-mnh-2017
[6] https://www.footprintnetwork.org/our-work/
[7] http://positivemoney.org/how-money-works/how-much-money-have-banks-created/
[8] http://positivemoney.org/how-money-works/how-banks-create-money/
[9] https://www.youtube.com/watch?v=VndBhVx8BCE
[10] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[11] http://climateactiontracker.org/assets/publications/briefing_papers/CAT_Coal_Gap_Briefing_COP21.pdf
[12] http://www.inspi-racio.hu/index.php/koezoessegi-vallalkozas/koezoessegi-vallalkozas-fejlesztes/mi-a-koezoessegi-vallalkozas

A képen szereplő állítások forrásai:

[1] http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/world_footprint/
[2] http://www.theguardian.com/environment/2015/jan/15/rate-of-environmental-degradation-puts-life-on-earth-at-risk-say-scientists
[3] http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse

Látogass el facebook-oldalunkra is: https://www.facebook.com/tzmmagyarorszag

Ha békét akarsz…

Az emberek túlnyomó többsége nem akar háborút…

Mégis elterjedt ez az álbölcsesség, és sokaknak magától értetődőnek tűnik, méghozzá alapvetően azért, mert túl sok az ember, és egyes csoportok túl sokat fogyasztanak. Kultúránk azon a mítoszon alapul, hogy a világ az emberért van, meg kell hódítanunk természetet, és ki kell irtanunk mindent, ami nem ehető, hogy korlátlanul szaporodhassunk (és fogyaszthassunk), mert az „jó”. De ez nem jó. Ugyanis ez a „stratégia” elkerülhetetlenül a pusztulásunkhoz vezet. És amint fölismerjük ezt a mélyen meghúzódó tévhitet kultúránk gyökereinél, rájövünk, hogy nem az „emberi természettel” van a baj, hanem ezzel a beteges ideával. Az ember ugyanis majd’ hárommillió évig harmóniában élt a természettel, és csak kb. 10.000 évvel ezelőtt találta ki valaki, hogy a világ az emberé, és minél több az ember, annál jobb. És mivel a mezőgazdasági termelés családtervezés nélkül népességgyarapodáshoz vezet, amihez további mezőgazdasági területek kellenek, ez a kultúra elkezdett terjeszkedni (lásd: birodalmak). Akkor kezdődött a háború a természet, és (túlszaporodásunk miatt) embertársaink ellen. Ezt most már globális szinten végezzük, aminek egyetlen lehetséges kimenetele van: az emberiség kipusztulása.[1]

Végzetes csapdák

Bár a népességnövekedés húzódik meg a legtöbb globális probléma gyökerénél, vannak egyéb tényezők is, amik többé-kevésbé függetlenek attól. Ami a fogyasztást illeti, ma már tudjuk, hogy nem a kacatoktól és felesleges szolgáltatásoktól leszünk boldogok, hanem a természetjárástól, és az egészséges, szeretetteljes emberi kapcsolatoktól.[2][3] A profitról köztudott, hogy a túlfogyasztás, és a szennyezés legfőbb okozója. Mégis, a legtöbb ember úgy tekint rá, mint valami megkérdőjelezhetetlen axiómára. Pedig a profit intézménye, és annak istenítése egyáltalán nem magától értetődő, és nem az „emberi természetből” fakad. Amíg az emberek közösségekben éltek, egymás között fejben tartották, ki kinek milyen szívességgel tartozik, és ezek a szívességek hosszútávon egálban voltak. Ez a kooperációs stratégia a szociális állatoknál is megfigyelhető (lásd: reciprok altruizmus). De ha az egyik fél úgy érzi, a másik kihasználja (csal), megszakítja a kapcsolatot, hogy ne származzon belőle további hátránya.[4] A profit hasznát viszont csak a társadalmak kevesebb, mint ötöde élvezi (legnagyobb részét csak egy százalék), mivel az emberek 80%-nak nincsenek részvényei.[5] Az átlagemberek számára tehát a profit intézménye csak hártrányt jelent, mert amiatt kevesebb a fizetés, amiatt drágábbak a túlélésünkhöz szükséges javak, és amiatt ekkora a szennyezés. És mivel a profit egyben a tőkeszerzés eszköze is, ami még több profitot tesz lehetővé, ez egy eleve elhibázott intézmény. A profit tehát a gyakorlatban azt eredményezi, hogy egy kis csoport mindig csal, ami társadalomellenes és környezetpusztító. A banki kamat megfizetéséhez pedig folyamatosan bővíteni kell a gazdaságot, így az növekedéskényszert okoz. A növekedéskényszer viszont egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón hatalmas probléma, mert nemcsak, hogy összeomláshoz vezet, de kifejezetten hátráltatja a megelőzésére tett kísérleteket. Az átlagemberek gyermekkorunktól azt a hazugságot halljuk, hogy „a profit és a kamat nem bűn, hanem természetes dolgok”, pedig egyáltalán nem természetesek, csak megszokottak. A többség viszont úgy érzi, nincs is lehetősége menekülni a rendszerből. Pedig már most is vannak adósságmentes helyi pénzek, közösségi mezőgazdálkododás, és nonprofit termelővállalatok, csak sokan még nem is hallottak róluk.[6]

A változás lehetősége

Van homloklebenyünk, és képesek vagyunk felismerni, hogy a korlátlan szaporodás-, a profit imádata, valamint a banki kamat végzetes kulturális csapdák. Nem kell visszamenni a kőkorszakba, csak olyan módszereket kell alkalmazni, amik mellett jut elég élelem anélkül, hogy közben tönkretegyük a létfenntartó folyamatokat (pl. permakultúra, biogazdálkodás, hidropónia, fogamzásgálás, közösségi gazdálkodás, stb.) Ez a felismerés alapjaiban megváltoztat mindent; a természethez, egymáshoz, és a következő generációkhoz való viszonyulásunkat. A kezünkben a lehetőség, hogy kipusztítsunk szinte minden bonyolultabb életformát a Földön (beleértve saját magunkat) – vagy – leállítsuk a háborút a természet ellen, hogy egyáltalán fennmaradhassunk. Még az is lehet, hogy ezáltal tízezer év múlva a játékos bonobók, vagy az intelligens polipok eljutnak az ősemberek szintjére, és lehetünk a tanítóik. De ha nem fordítjuk meg a fogyasztási és népesedési trendeket 15 éven belül, akkor általánossá válik az éhezés és a háborúk, amik után valószínűleg csak csótányok és patkányok maradnak.[7]

Technológiai fejlődés

Sokan azt hajtogatják, hogy „majd a technológiai fejlődés megoldja a problémákat”, mert nem tudják, hogy ez nem a technológián múlik. A fenntarthatóság eléréséhez szükséges technológiák ugyanis már rég adottak (pl. napelem, fogamzásgátló, 3D nyomtatás, bioműanyagok, stb.), ám a görcsös profithajhászás miatt nem használjuk ezeket kellően széleskörben. Ráadásul minél több az ember, annál nehezebb elérni a fenntarthatóságot. Ehhez globális szinten kb. 40%-ot kellene lefaragni az ökológiai lábnyomunkból (hazánkban is), ám a trendelemzések azt mutatják, hogy egyelőre nő.[8] A fenntarthatóság eléréséhez ezt a megatrende kell megfordítani – három „kart” tudunk állítani: népesség, fogyasztás, és hatékonyság. A legcélszerűbb mindhármat egyszerre.

[1] Daniel Quinn, „Izmael”, Föld Napja Alapítvány, 1993
[2] https://depts.washington.edu/hhwb/Thm_Mental.html
[3] https://www.ted.com/talks/graham_hill_less_stuff_more_happiness?language=hu
[4] https://www.youtube.com/watch?v=Y0Oa4Lp5fLE
[5] http://www.cnbc.com/2014/09/08/the-stock-gap-american-stock-holdings-at-18-year-low.html
[6] http://tzm.hu/index.php/transition
[7] http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse
[8] http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/world_footprint/