Globális problémák

Túlnépesedés

A háborúk, és a sok egyéb felesleges szenvedés szinte mind ezekre a problémákra vezethetők vissza. Az első három a környezetterhelés három összetevője (Környezetterhelés = Népesség x Fogyasztás x Hatékonyság), a negyedik pedig a fő oka annak, hogy rossz a közegészség (pl. mentális betegségek, függőségek, elhízás, gyilkosságok előfordulási aránya, bebörtönzöttek aránya, bizalmatlanság, stb.). Még mindig a rossz irányba változnak a trendek,[1] és csak akkor lesz egyáltalán esélyünk elkezdeni megoldani a problémákat, ha sikerül társadalmi szinten helyretenni ezeket a tévhiteket.

Népességnövekedés-mánia

A korlátlan szaporodás ideáját kb. 10.000 éve találta ki valaki a termékeny félhold területén, és azóta világhódító (világpusztító) útra indult. A dolog lényege, hogy az ember kiirtja vetélytársait, és tápláléka vetélytársait, mert még több embert akar a bolygón. Ám nyilvánvaló, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón a folyamatos népességnövekedés idővel elkerülhetetlenül pusztulásunkat okozza, vagy globális nyomort. Az idea propagálásának eredetileg katonai és gazdasági okai voltak, de már túlvagyunk a felvilágosodáson, a háborúkat már nem a gyalogság létszáma dönti el, a gépek pedig sokkal termelékenyebbek, mint az emberek.[2] Ám az összes kultúra, amit mi „civilizációnak” nevezünk, erre az önpusztító ideára épült. És ez már annyira mélyen beleivódott az emberek elméjébe, hogy nem is kell indok arra, miért baj az, hogy „fogy a magyar”. A többség észérvek nélkül automatikusan negatívumként éli meg, pedig igazából örülnünk kellene neki, mert így is vagyunk elegen, és a csökkenés negatív hatással van az összlakosság ökológiai lábnyomára (csak ez önmagában még nem elég a fenntarthatóság eléréséhez).

Túlfogyasztás

A vég nélküli gazdasági növekedésbe vetett ostoba hit is elterjedt, pedig igazából csak az eladósodott kormányok érdeke. Evidens, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón nem lehet végtelenségig növekedni, ugyanis még a legkörnyezetbarátabb módszerek sem rendelkeznek 100%-os hatásfokkal. Tehát az eladósodást kell megszüntetni, aminek az oka a tartalékrátás pénzrendszer (avagy a hitelpénzrendszer). Egy szuverén államnak valójában semmi oka arra, hogy bárkitől kamatterhelt hitelt vegyen föl, hiszen saját, adósságmentes pénzt is teremthet (mint régen), és teljes (készpénz)fedezet mellett az infláció veszélyétől sem kell tartani. Amikor párszáz éve kitalálták a hitelpénzrendszert, az államok aranypénzt használtak, ami szűkösnek bizonyult, de valamiért nem teremtettek számlapénzt. Ezt a feladatot a bankokra hagyták, pedig az állam is megteheti, sőt, közérdekből el kellene tőle tiltani a bankokat.

Gazdasági összefüggések

Az átlagember (a fogyasztó) fejében az a tévhit él, hogy a biztonság, az egészség, a boldogság, a szabadság, és mindenféle egyéb fontos szükséglet a profitorientált vállalatok által gyártott túlárazott kacatok, és felesleges szolgáltatások vásárlása révén jön. Ezt a tévképzetet ültetik el az elménkben a kereskedelmi célú reklámok, amiket éjjel-nappal látunk közterületeken és szórakozóhelyeken, de még az otthonunkba is betolakodnak (TV-reklámok). Pedig a tudományos eredmények már rámutattak, hogy pl. a boldogság és a mentális egészség a természet közelségéből, valamint egészséges, szeretetteljes emberi kapcsolatokból fakad (persze csak élőben működik, a chatablakon keresztül nem).[3][4] Az a helyzet, hogy az emberi szükségletek közül csak a létfenntartás és a biztonság anyagi jellegű, az összes többihez pedig saját tettek, illetve egészséges, szeretetteljes emberi kapcsolatok kellenek. Mint láthatjuk, az osztalékfizetés megtűrése számos probléma oka. Pedig kb. egy percbe telik felismerni, hogy mivel a részvények kb. 80%-a a leggazdagabb 10% kezében összpontosul, az emberek 80-85%-nak nincsenek közvetlenül részvényei, a részvényekkel közvetett módon rendelkezőket pedig egyszerűen lenyúlja a biztosító, így a profit intézménye az emberek többségének nem jelent semmiféle előnyt, csak hátrányt.[5] A profit miatt alacsonyabb ugyanis a fizetés, és amiatt drágábbak a termékek. De még ha mindenki rendelkezne részvényekkel, azzal sem lennénk sokkal bentebb, mert többek között éppen a profitérdek miatt pusztul a környezet (beleértve a talajt, amiből táplálkozunk).

Demográfiai összefüggések

Érdemes hozzátenni, hogy a túlfogyasztáshoz a népességnövekedés is hozzájárul. A véges erőforrásokért való versengés fokozódása ugyanis kényszerű fogyasztást eredményez, ami nem javítja az életminőséget, de nélküle a vállalat lesüllyed a piacon, a dolgozó pedig a munkaerőpiacon. Pusztán a túlzsúfoltság is a fogyasztás növekedését okozza, mert az ember igyekszik elszigetelni magát a többitől, és azok szemetétől ingázással, autókkal, légkondival, víztisztító berendezésekkel, kerítéssel, zárakkal és őrökkel, üdülésekkel, stb. Próbál élhető mikrokörnyezetet teremteni magának a túlzsúfolódó, és egyre élhetetlenebb világban, ami egyre nehezebbnek bizonyul (lásd: túlzsúfolt városok, migránsválság, stb.).

Alacsony hatékonyság

Sokan nem tudják, de a fenntarthatóság eléréséhez már az összes szükséges technológia rendelkezésünkre áll (pl. permakultúra, fogamzásgátló, hidropónia, 3D-nyomtatás, stb.), csak nem alkalmazzuk azokat kellően széleskörben (elavult értékrend, tájékozatlanság, pénzszűke, vagy profitérdekek miatt). Egy egyszerű példa: az emberek többsége még nem is hallott a bioműanyagokról vagy az ehető evőeszközről, ám nincs rajtuk annyi profit, mint a műanyageszközökön. Sőt, manapság a sokat átkozott olaj dominál a közlekedésben és élelmiszertermelésben, és még mindig vannak beruházások az olajszektorban, pusztán azért, mert egyáltalán várható valamennyi profit.

Egyenlőtlenség

Az sem világos sokak számára, hogy még a jelenlegi, nem fenntartható módszerek mellett elég élelmiszer és lakás jutna minden embernek (legalábbis egyelőre), csak az elosztással van baj (vagyis a gazdasági rendszerrel).[6][7] Ezért sokan azt hiszik, hogy a verseny és a nélkülözés elkerülhetetlen. Többek között ezért nem követelik a progresszív adórendszert, a szegénység eltörlését, és ezért háborodnak föl, ha valaki a hajléktalanság felszámolásáról beszél, mondván „nehogy már azok ingyen lakhassanak, amikor én még most is nyögöm a lakáshitelt!”. Bele sem gondolnak, hogy eleve abszurd, hogy ilyen magas termelékenység mellett évtizedekig kelljen fizetni egy lakásért, ahogy abba sem, hogy szinte bárki bármikor utcára kerülhet, ha elveszíti az állását. A lakhatás biztosítása egyébként valójában olcsóbb volna az államnak, mivel a hajléktalansághoz több kiadás fűződik (pl. sürgősségi ellátás, detoxikáló, pszichiátria, hajléktalanszállók, stb.).[8] Érdemes hozzátenni, hogy hosszútávon csak akkor tartható fenn a bőség, ha elérjük a fenntarthatóságot. Ennek kulcselemei a biogazdálkodás, a nonprofit gazdálkodás, a megújuló energia, valamint a családtervezési lehetőségek megteremtése. A számítások alapján elmondható, hogy ha minden nő hozzájutna a fogamzásgátlókhoz és a középiskolai képzéshez, akkor megállna a globális népességnövekedés.

Gazdasági összefüggések

Az utolsó, és egyben legnagyobb gazdasági hatással rendelkező tévhit, hogy a bankok a betétesek pénzét adják kölcsön. Nem is lenne olyan rossz, ha így lenne. Ám néhány száz éve nem így van, ugyanis tartalékrátás bankrendszert alkalmazunk, ahol a bank a „kölcsönök” nyújtás esetén jobbára új (számla)pénzt teremt. Ez a pénz persze jellemzően nem az egészségügyre vagy az oktatásra fordítódik (mert a közszféra jellemzően nem hoz profitot). Még a politikusok többsége is azt hiszi, hogy pénzt csak az állam teremthet.[9] Nem sok értelme van a választásoknak úgy, hogy a politikusok se tudják, hogy működik a gazdaság. Csak csodálkozunk, hogy nem tudjuk felszámolni a szegénységet, vagy hatékonyan csökkenteni az államadósságot, miközben azt érezzük, hogy mindenre van pénz, csak arra nem, amire kéne. Nos, az ok nem más, mint a hitelpénzrendszer és banki profit kombinációja. Ezt fontos megérteni társadalmi szinten, és utána egyszerűen be kell tiltani. Svájcban pl. már elég aláírást összegyűjtöttek egy népszavazáshoz, ami a hitelpénzrendszer eltörlésére irányul,[10] Izlandon pedig kidolgoztak egy erre vonatkozó pénzügyi reformot a miniszterelnök megbízására.[11] Reális alternatívát jelent a növekedés-őrület előtti pénzrendszerhez való visszatérés, vagyis a pénzteremtés és a kamatszedés visszadelegálása az újraelosztást végző szervezeteknek (állam, ökormányzat). Így a kamat egy adónemmé válik, és a megfizetéséhez nem szükséges növelni a gazdaság méretét.[12]

[1] http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/world_footprint/
[2] http://research.stlouisfed.org/fred2/graph/fredgraph.png?graph_id=103496
[3] http://news.stanford.edu/2015/06/30/hiking-mental-health-063015/
[4] https://www.youtube.com/watch?v=atvlVZsBLSM
[5] http://www.cnbc.com/2014/09/08/the-stock-gap-american-stock-holdings-at-18-year-low.html
[6] http://www.theguardian.com/environment/2013/jan/10/half-world-food-waste
[7] http://www.theguardian.com/society/2014/feb/23/europe-11m-empty-properties-enough-house-homeless-continent-twice
[8] http://www.motherjones.com/politics/2015/02/housing-first-solution-to-homelessness-utah
[9] http://positivemoney.org/2014/08/7-10-mps-dont-know-creates-money-uk/
[10] http://www.telegraph.co.uk/finance/economics/11999966/Switzerland-to-vote-on-banning-banks-from-creating-money.html
[11] https://eng.forsaetisraduneyti.is/media/Skyrslur/monetary-reform.pdf
[12] http://kovasz.uni-corvinus.hu/kov13/kennedy.html

Ha békét akarsz…

Az emberek túlnyomó többsége nem akar háborút…

Mégis elterjedt ez az álbölcsesség, és sokaknak magától értetődőnek tűnik, méghozzá alapvetően azért, mert túl sok az ember, és egyes csoportok túl sokat fogyasztanak. Kultúránk azon a mítoszon alapul, hogy a világ az emberért van, meg kell hódítanunk természetet, és ki kell irtanunk mindent, ami nem ehető, hogy korlátlanul szaporodhassunk (és fogyaszthassunk), mert az „jó”. De ez nem jó. Ugyanis ez a „stratégia” elkerülhetetlenül a pusztulásunkhoz vezet. És amint fölismerjük ezt a mélyen meghúzódó tévhitet kultúránk gyökereinél, rájövünk, hogy nem az „emberi természettel” van a baj, hanem ezzel a beteges ideával. Az ember ugyanis majd’ hárommillió évig harmóniában élt a természettel, és csak kb. 10.000 évvel ezelőtt találta ki valaki, hogy a világ az emberé, és minél több az ember, annál jobb. És mivel a mezőgazdasági termelés családtervezés nélkül népességgyarapodáshoz vezet, amihez további mezőgazdasági területek kellenek, ez a kultúra elkezdett terjeszkedni (lásd: birodalmak). Akkor kezdődött a háború a természet, és (túlszaporodásunk miatt) embertársaink ellen. Ezt most már globális szinten végezzük, aminek egyetlen lehetséges kimenetele van: az emberiség kipusztulása.[1]

Végzetes csapdák

Bár a népességnövekedés húzódik meg a legtöbb globális probléma gyökerénél, vannak egyéb tényezők is, amik többé-kevésbé függetlenek attól. Ami a fogyasztást illeti, ma már tudjuk, hogy nem a kacatoktól és felesleges szolgáltatásoktól leszünk boldogok, hanem a természetjárástól, és az egészséges, szeretetteljes emberi kapcsolatoktól.[2][3] A profitról köztudott, hogy a túlfogyasztás, és a szennyezés legfőbb okozója. Mégis, a legtöbb ember úgy tekint rá, mint valami megkérdőjelezhetetlen axiómára. Pedig a profit intézménye, és annak istenítése egyáltalán nem magától értetődő, és nem az „emberi természetből” fakad. Amíg az emberek közösségekben éltek, egymás között fejben tartották, ki kinek milyen szívességgel tartozik, és ezek a szívességek hosszútávon egálban voltak. Ez a kooperációs stratégia a szociális állatoknál is megfigyelhető (lásd: reciprok altruizmus). De ha az egyik fél úgy érzi, a másik kihasználja (csal), megszakítja a kapcsolatot, hogy ne származzon belőle további hátránya.[4] A profit hasznát viszont csak a társadalmak kevesebb, mint ötöde élvezi (legnagyobb részét csak egy százalék), mivel az emberek 80%-nak nincsenek részvényei.[5] Az átlagemberek számára tehát a profit intézménye csak hártrányt jelent, mert amiatt kevesebb a fizetés, amiatt drágábbak a túlélésünkhöz szükséges javak, és amiatt ekkora a szennyezés. És mivel a profit egyben a tőkeszerzés eszköze is, ami még több profitot tesz lehetővé, ez egy eleve elhibázott intézmény. A profit tehát a gyakorlatban azt eredményezi, hogy egy kis csoport mindig csal, ami társadalomellenes és környezetpusztító. A banki kamat megfizetéséhez pedig folyamatosan bővíteni kell a gazdaságot, így az növekedéskényszert okoz. A növekedéskényszer viszont egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón hatalmas probléma, mert nemcsak, hogy összeomláshoz vezet, de kifejezetten hátráltatja a megelőzésére tett kísérleteket. Az átlagemberek gyermekkorunktól azt a hazugságot halljuk, hogy „a profit és a kamat nem bűn, hanem természetes dolgok”, pedig egyáltalán nem természetesek, csak megszokottak. A többség viszont úgy érzi, nincs is lehetősége menekülni a rendszerből. Pedig már most is vannak adósságmentes helyi pénzek, közösségi mezőgazdálkododás, és nonprofit termelővállalatok, csak sokan még nem is hallottak róluk.[6]

A változás lehetősége

Van homloklebenyünk, és képesek vagyunk felismerni, hogy a korlátlan szaporodás-, a profit imádata, valamint a banki kamat végzetes kulturális csapdák. Nem kell visszamenni a kőkorszakba, csak olyan módszereket kell alkalmazni, amik mellett jut elég élelem anélkül, hogy közben tönkretegyük a létfenntartó folyamatokat (pl. permakultúra, biogazdálkodás, hidropónia, fogamzásgálás, közösségi gazdálkodás, stb.) Ez a felismerés alapjaiban megváltoztat mindent; a természethez, egymáshoz, és a következő generációkhoz való viszonyulásunkat. A kezünkben a lehetőség, hogy kipusztítsunk szinte minden bonyolultabb életformát a Földön (beleértve saját magunkat) – vagy – leállítsuk a háborút a természet ellen, hogy egyáltalán fennmaradhassunk. Még az is lehet, hogy ezáltal tízezer év múlva a játékos bonobók, vagy az intelligens polipok eljutnak az ősemberek szintjére, és lehetünk a tanítóik. De ha nem fordítjuk meg a fogyasztási és népesedési trendeket 15 éven belül, akkor általánossá válik az éhezés és a háborúk, amik után valószínűleg csak csótányok és patkányok maradnak.[7]

Technológiai fejlődés

Sokan azt hajtogatják, hogy „majd a technológiai fejlődés megoldja a problémákat”, mert nem tudják, hogy ez nem a technológián múlik. A fenntarthatóság eléréséhez szükséges technológiák ugyanis már rég adottak (pl. napelem, fogamzásgátló, 3D nyomtatás, bioműanyagok, stb.), ám a görcsös profithajhászás miatt nem használjuk ezeket kellően széleskörben. Ráadásul minél több az ember, annál nehezebb elérni a fenntarthatóságot. Ehhez globális szinten kb. 40%-ot kellene lefaragni az ökológiai lábnyomunkból (hazánkban is), ám a trendelemzések azt mutatják, hogy egyelőre nő.[8] A fenntarthatóság eléréséhez ezt a megatrende kell megfordítani – három „kart” tudunk állítani: népesség, fogyasztás, és hatékonyság. A legcélszerűbb mindhármat egyszerre.

[1] Daniel Quinn, „Izmael”, Föld Napja Alapítvány, 1993
[2] https://depts.washington.edu/hhwb/Thm_Mental.html
[3] https://www.ted.com/talks/graham_hill_less_stuff_more_happiness?language=hu
[4] https://www.youtube.com/watch?v=Y0Oa4Lp5fLE
[5] http://www.cnbc.com/2014/09/08/the-stock-gap-american-stock-holdings-at-18-year-low.html
[6] http://tzm.hu/index.php/transition
[7] http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse
[8] http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/world_footprint/