Cikkek

Hány embert képes eltartani a Föld?

Hány embert képes eltartani a Föld hosszútávon? A technokrata fantazmagóriák szerint akár 10 milliárdot is… Ám ha megpróbálunk a realitás talaján maradni, és az ökolábnyom-számítást vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy a jelenlegi egy főre jutó ökolábnyom (környezetterhelés) mellett kb. 4,5 milliárd ember élhetne a Földön fenntartható módon.[1][2] A globális egy főre jutó ökolábnyom ugyanis 2,75 gha/fő, az egy főre jutó biokapacitás (eltartóképesség) viszont csupán 1,63 gha/fő.[3] Az olvasó első gondolata biztos az, hogy „túl nagy” az emberiség egy főre jutó ökolábnyoma, és persze a fejlett társadalmak miatt. Bezzeg a szegény országok, ahol a lakosság nagy része nyomorog! Akik persze akkor sem élnének nagyobb lábon, ha megtehetnék, mert nekik ez így jó…

Ökolábnyom-nemnövekedés

Sokan nem tudják, de ugyanekkora egy főre jutó ökolábnyom mellett 60 éve még bőven belefértünk volna a Föld eltartóképességébe, mert akkor még feleennyien se voltunk, így több jutott egy emberre. Ráadásul az emberiség egy főre jutó ökolábnyoma 1973 óta nem nőtt. A nagyobb válságok idején (pl. olajválság, pénzügyi válság) kissé visszaesett, de aztán újra beállt a nagyjából 2,8 gha/fő szintre.[4] Ez nagyjából a brazil egy főre jutó ökolábnyomnak felel meg, illetve a magyar szint háromnegyedének.[5] Ez vagy azt jelenti, hogy hogy mi, magyarok, az osztrákok szegény szomszédai „túl sokat fogyasztunk”… Vagy azt, hogy a közel 50 éve állandó globális egy főre jutó ökolábnyom nem is olyan nagy, hisz még a miénknél is kisebb. (Aki szerint az előbbi, próbálja meg leszorítani az egyéni ökolábnyomát 1,6 gha alá, és miután megújuló energiával fűtött szalmabála házából otthonról dolgozó vegán minimalista lett, követelheti ugyanezt másoktól is).

A globális egy főre jutó fogyasztás persze nőtt az elmúlt évtizedek alatt, ám a technika fejlődése ellensúlyozta azt (pl. hatékonyabb termelés, energiatakarékos eszközök, stb.). Olyannyira, hogy a legtöbb fejlett országban már csökken a fejenkénti ökolábnyom (mint pl. az USA-ban vagy Németországban). Amit nem tudott ellensúlyozni a technika, az a népességrobbanás. A senki által nem kívánt, de mindenki életét megnehezítő népességnövekedést. Ennek az oka pedig az, hogy tabuként kezeljük a fogamzásgátlást, noha 1968 óta emberi jog.[6] A fejlett országokban többnyire hozzáférhető, és a nők használják is, ezért ott most nincs természetes népszaporulat. A szegény országokban viszont az eszközök, a tudás és a jogok híján még mindig zajlik a népességrobbanás – Főleg Afrikában és Indiában. Ez a gyarmatosítás legalattomosabb megnyilvánulása, hisz a túlnépesedés eleve szegénységcsapdába zárja a társadalmakat.

Globális egy főre jutó ökolábnyom és biokapacitás - TZM Magyarország
A globális egy főre jutó ökolábnyom és biokapacitás alakulása

Fenntarthatatlan szegény országok

Sokan azt sem tudják, hogy a szegény országok zöme a saját területükhöz mérve még így, szegényen, alacsony egy főre jutó fogyasztás mellett sem fenntartható. Például India egy főre jutó ökolábnyoma (1,2 gha/fő) elég alacsony ahhoz, hogy a globális egy főre jutó biokapacitás alatt maradjon (hurrá, éljünk úgy, mint az indiaiak!) Viszont annyira túlnépesedett az ország, hogy az ottani egy főre jutó biokapacitás még annál is alacsonyabb (0,4 gha/fő).[5] Ennél még a világ legszegényebb országának is nagyobb az egy főre jutó ökolábnyoma (0,48 gha/fő).[7]

Érdemes megemlíteni, hogy az emberi fejlettségi index (HDI) – ami az ENSZ által is használt mutatója annak, hogy mennyire élhető egy ország – korrelál az egy főre jutó ökolábnyommal.[8] Vannak országok, amik jóval alacsonyabb egy főre jutó ökolábnyom mellett tudnak ugyanakkora HDI-t produkálni, mint mások, ám egy bizonyos szint alatt ez egyszerűen nem megy. A HDI-nek négy szintje van (alacsony, közepes, magas, nagyon magas), és a legjobb kategóriában csak 3 gha/fő fölötti országok találhatóak (mint pl. hazánk). A „magas” kategóriát el lehet érni már 1,6 gha/fő mellett (pl. Srí Lanka),[9] ami biztató a szegény országok számára. Az viszont már kevésbé, hogy a jómódúak nemtörődömsége miatt még mindig nő a népességük, ezért egyre csökken az az egy főre jutó ökolábnyom, amit fenntarthatóság mellett elérhetnek (Srí Lanka nem fenntartható).[5]

A szegény országok fejlesztése kapcsán először is ebben kell segítenie az emberséges környezetvédőnek. A nemzések közel fele ugyanis még mindig a párok által nem kívánt.[10] Ez talán sokak számára meglepő, mert nem értik meg, hogy a gyerekért nem kell külön elmenni a boltba, mint egy új hűtőért. Épp fordítva; magától jön, és a pároknak folyamatosan meg kell előzni a fogantatását, kivéve, amikor készen állnak rá. És sajnos nem minden országban ingyenes a fogamzásgátló.

Az emberiség bukása?

A globális egy főre jutó biokapacitás azóta csökken, mióta rendelkezésre állnak adatok.[4] Ez azért van, mert a teljes biokapacitás nem igazán nő, a népesség viszont annál inkább (mint láthattuk, az egy főre jutó ökolábnyom 1973 óta nem nőtt). Az adatok alapján a teljes biokapacitás 1960 óta kb. 30%-kal nőtt, a népesség viszont 150%-kal[2][4] – mindezt úgy, hogy igazából senki sem akarta, csak úgy megtörtént, mert nem foglalkoztunk a családtervezéssel.

A biokapacitás magától nem nőtt volna meg még ennyire sem; ez a növekedés mesterséges, ráadásul nem megújuló erőforrásokon alapul. A két legfontosabb ilyen erőforrás a szénhidrogének, amiből műtrágyát gyártanak és a mezőgazdsági gépeket üzemeltetik, illetve a rétegvizek, amikkel öntöznek (vagy inkább csak öntöztek, ugyanis világszerte fogyóban van).

Az emberiség létszámának csökkenését valószínűleg ez utóbbi kritikus szintű fogyása fogja előidézni. Minden bizonnyal ez lesz az emberiség bukását okozó gőg (hubris). Amikor ugyanis az emberiség választás elé került, a családtervezés támogatása és a fenntartható visszavonulás helyett a további növekedést választotta, véges erőforrásokra alapozva.

Persze, a víztakarékosságra is vannak mindenféle világmegváltó ötletek, csak ezek vagy nem veszik figyelembe a termodinamika törvényeit, vagy nem a nyomorgó milliárdok pénztárcájára vannak szabva. Arról nem is beszélve, hogy amíg nő a népesség, addig minden egyéb téren tett erőfeszítés kárba vész… A legjobb, amit tehetünk, hogy gondoskodunk róla, hogy minél kevesebben, minél kevesebbet szenvedjenek – a fogamzásgátlás emberi jogának támogatása révén. A szegények érdeke itt egybeesik a jómódúakéval. Mert ha a természetre várunk, az nem csak 4,5 milliárdig fogja csökkenteni a népességet… és senki se higgye, hogy majd pont őt kíméli meg az élelmiszerár-robbanás, a járványok, a zavargások, és a háborúk!

Fontos összefüggések:
Teljes Ökolábnyom = Népesség x Egy Főre Jutó Ökolábnyom
Teljes Ökolábnyom = Népesség x Fogyasztás x Hatékonyság


[1] https://www.footprintnetwork.org/about-us/our-history/
[2] https://data.worldbank.org/indicator/sp.pop.totl
[3] https://www.footprintnetwork.org/content/uploads/2019/05/National_Footprint_Accounts_Guidebook_2019.pdf (61.o)
[4] https://www.footprintnetwork.org/our-work/
[5] http://data.footprintnetwork.org/#/
[6] http://www.un.org/en/development/desa/population/theme/rights/
[7] https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_ecological_footprint
[8] https://www.footprintnetwork.org/2013/04/03/human-development-ecological-footprint/
[9] https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_Human_Development_Index
[10] https://www.guttmacher.org/fact-sheet/adding-it-up-contraception-mnh-2017

Nem a vertikális farmok fogják megmenteni a világot

A technokraták körében egy időben nagy népszerűségnek örvendett a vertikális hidroponikus vagy akvaponikus farmok koncepciója, mivel egy merész tanulmány szerint általuk drasztikusan lecsökkenthető volna a mezőgazdaság által elfoglalt terület aránya. Igen ám, csakhogy a tanulmány szerzője, Dickson Despommier foglalkozását tekintve mikrobiológus, aki nem igazán ért a mezőgazdasághoz és az energetikához. Egyszerűen csak feltételezte, hogy ezeknek az építményeknek az energiaellátását meg lehet oldani a tetejükre szerelt napelemekkel, de nem számolt utána.

Energiaigény és egyéb bökkenők

Bizonyára ismerős az adat, hogy a hagyományos mezőgazdaság sokszor több energiát pazarol el 1 egységnyi élelmiszer-energia megtermelésére (az USA-ban 7,3:1 az arány).[1] Ha ezt sokalltuk, akkor kapaszkodjunk meg, mert a vertikális hidroponikus farmok energiaigénye ennél egy nagyságrenddel nagyobb! A vertikális farmok (vertikális hidroponikus rendszerek) fajlagosan kb. 15-ször több energiát igényelnek, mint a hagyományos mezőgazdaság, elsősorban a (LED) világítás, és az épület klimatizálása miatt.[2]  Persze ezt meg lehet termelni napelemmel is, csak akkor sokkal több területet kellene lefedni velük, mint amekkora a szántóföld volt. Ne feledjük, a napelemek hatásfoka alig 20%, így a beiktatásukkal tehát legalább ötször több területre volna szükség pusztán ahhoz, hogy a növények fényhez jussanak!

Megjegyzés: Amikor arról írnak, hogy az emberiség teljes energiaigényét meg lehetne oldani azáltal, hogy napelemekkel fednénk le a Szahara alig 1 százalékát, akkor a vertikális farmokra való átállást nem számolják bele. A növénytermesztés jelenleg a teljes Földfelszínnek kb. 12 százalékát használja,[3] és a fentebbiek alapján ehhez legalább ötször akkora területet kellene kitapétázni napelemekkel, vagyis a 60 százalékát.

Ráadásul hidroponikus módon salátán, paradicsomon és egyéb zöldségeken kívül nem igazán gazdaságos egyebet termelni. A gabonák pl. egy négyzetméteren nem teremnek több kilónyit, mint a paradicsom, és nem lehet kéthetente betakarítani, mint a salátát. Ha így akarnánk gabonát termelni, egy vekni kenyér esetén csak az elektromos áram költsége $11 lenne![4] (kb. 3000 Ft)

A számok

Mégis mekkora területet kellene napelemekkel beborítani, hogy elegendő energiát termeljünk egy vertikális hidroponikus farmnak? Számoljunk egy kicsit! A vertikális farmok 1 négyzetméternyi termőterülete egy év alatt 3500 KWh energiát fogyaszt.[2] A hagyományos mezőgazdaságban ezt egyszerűen a Nap szolgáltatja, ám egy épületen belül ehhez mesterséges világítás szükséges. Egy 10×10 m alapterületű, 10 emeletes vertikális farm teljes termőterülete 1000 m2 lenne, vagyis évente összesen 3,500,000 KWh-t fogyasztana (3,5 GWh). Egyetlen ilyen toronyházhoz tehát egy 2920 kW-os napelemparkra volna szükség (magyar viszonyok mellett).[5] Ha a park napelemei 1,6×1 m-es, és 292 W (reális) teljesítményűek lennének, akkor 10.000 napelemre lenne szükség, melyek összterülete 16.000 m2 volna (16-szor nagyobb területigény). A vertikális hidroponikus farmok tehát az óriási energiaigényük miatt napelemeikkel együtt igazából jóval több helyet foglalnának, mint a mezőgazdasági területek.

Összehasonlításképp: Ha a hagyományos mezőgazdasági termelésben napelemekkel üzemeltetett elektromos traktort használnánk, akkor ahhoz csak 1067 négyzetméterre volna szükség (16.000/15).

Spekuláció és realitások

Egyesek azzal érvelnek, hogy a napelemeket elsősorban az épületek tetejére érdemes telepíteni. Ez így is van, ám a lakott területek, vagyis a rendelkezésre álló házterületek csupán töredéke a mezőgazdasági területeknek, szóval ehhez külön napelemparkok kellenének. Persze a napelemparkot tehetjük sivatagokba is, csak nem mindenhol vannak sivatagok (egyelőre). Ugyanakkor még a sivatagok sem teljesen élettelenek, így még ott is környezetpusztítást okoznánk a napelemparkok telepítésével. Akárhogy is, ezekhez a beruházásokhoz rengeteg nyersanyag kellene.

Amellett sem mehetünk el, hogy várhatóan pont nem a szegény afrikai országokban fognak ilyeneket építeni, ahol a legnagyobb problémát okozza az éhezés, és ahol még mindig tart a népességrobbanás. Ahol pedig háztartásonként egy villanyégő üzemeltetésére futja, ott valószínűleg nem fognak 100-szor több áramot pazarolni 1 egység élelmiszer-energia előállítására (15-ször többet, mint most). Egy EAG-ban persze elvileg nem lenne gond a költség, de az éhezés és az ökológiai összeomlás nem vár, így abban a rendszerben kell megoldani a problémákat, ami van, azokkal az eszközökkel, amik rendelkezésre állnak. Papíron jól nézett ki a vertikális farm, főleg egy laikus tollából, ám a kísérletek alapján úgy tűnik, nem ez fogja megváltani a világot.

A talajmegújító mezőgazdaság jóval ígéretesebbnek tűnik (a különböző válfajai a Project Drawdown-ban is előkelő helyen szerepelnek), természetesen azzal együtt, hogy a gyökerénél ragadjuk meg a problémát, és megállítjuk az egyébként senki által nem kívánt népességrobbanást (az emberi jogok felőli megközelítéssel).


Források:

[1] https://sustainability.emory.edu/wp-content/uploads/2018/02/InfoSheet-Energy26FoodProduction.pdf
[2] http://theconversation.com/food-security-vertical-farming-sounds-fantastic-until-you-consider-its-energy-use-102657
[3] http://www.fao.org/faostat/en/#data/EL (World; Share In Land Area; Cropland; 2016)
[4] https://spectrum.ieee.org/energy/environment/the-green-promise-of-vertical-farms
[5] https://napelem.blog.hu/2017/09/19/mennyit_termel_a_napelem