Hány embert képes eltartani a Föld?

Hány embert képes eltartani a Föld hosszútávon? A technokrata fantazmagóriák szerint akár 10 milliárdot is… Ám ha megpróbálunk a realitás talaján maradni, és az ökolábnyom-számítást vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy a jelenlegi egy főre jutó ökolábnyom (környezetterhelés) mellett kb. 4,5 milliárd ember élhetne a Földön fenntartható módon.[1][2] A globális egy főre jutó ökolábnyom ugyanis 2,75 gha/fő, az egy főre jutó biokapacitás (eltartóképesség) viszont csupán 1,63 gha/fő.[3] Az olvasó első gondolata biztos az, hogy „túl nagy” az emberiség egy főre jutó ökolábnyoma, és persze a fejlett társadalmak miatt. Bezzeg a szegény országok, ahol a lakosság nagy része nyomorog! Akik persze akkor sem élnének nagyobb lábon, ha megtehetnék, mert nekik ez így jó…

Fontos összefüggések:
Teljes Ökolábnyom = Népesség x Egy Főre Jutó Ökolábnyom
Teljes Ökolábnyom = Népesség x Fogyasztás x Hatékonyság

Ökolábnyom-nemnövekedés

Sokan nem tudják, de ugyanekkora egy főre jutó ökolábnyom mellett 60 éve még bőven belefértünk volna a Föld eltartóképességébe, mert akkor még feleennyien se voltunk, így több jutott egy emberre. Ráadásul az emberiség egy főre jutó ökolábnyoma 1973 óta nem nőtt. A nagyobb válságok idején (pl. olajválság, pénzügyi válság) kissé visszaesett, de aztán újra beállt a nagyjából 2,8 gha/fő szintre.[4] Ez nagyjából a brazil egy főre jutó ökolábnyomnak felel meg, illetve a magyar szint háromnegyedének.[5] Ez vagy azt jelenti, hogy hogy mi, magyarok, az osztrákok szegény szomszédai „túl sokat fogyasztunk”… Vagy azt, hogy a közel 50 éve állandó globális egy főre jutó ökolábnyom nem is olyan nagy, hisz még a miénknél is kisebb. (Aki szerint az előbbi, próbálja meg leszorítani az egyéni ökolábnyomát 1,6 gha alá, és miután megújuló energiával fűtött szalmabála házából otthonról dolgozó vegán minimalista lett, követelheti ugyanezt másoktól is).

A globális egy főre jutó fogyasztás persze nőtt az elmúlt évtizedek alatt, ám a technika fejlődése ellensúlyozta azt (pl. hatékonyabb termelés, energiatakarékos eszközök, stb.). Olyannyira, hogy a legtöbb fejlett országban már csökken a fejenkénti ökolábnyom (mint pl. az USA-ban vagy Németországban). Amit nem tudott ellensúlyozni a technika, az a népességrobbanás. A senki által nem kívánt, de mindenki életét megnehezítő népességnövekedést. Ennek az oka pedig az, hogy tabuként kezeljük a fogamzásgátlást, noha 1968 óta emberi jog.[6] A fejlett országokban többnyire hozzáférhető, és a nők használják is, ezért ott most nincs természetes népszaporulat. A szegény országokban viszont az eszközök, a tudás és a jogok híján még mindig zajlik a népességrobbanás – Főleg Afrikában és Indiában. Ez a gyarmatosítás legalattomosabb megnyilvánulása, hisz a túlnépesedés eleve szegénységcsapdába zárja a társadalmakat.

Globális egy főre jutó ökolábnyom és biokapacitás - TZM Magyarország
A globális egy főre jutó ökolábnyom és biokapacitás alakulása

Fenntarthatatlan szegény országok

Sokan azt sem tudják, hogy a szegény országok zöme a saját területükhöz mérve még így, szegényen, alacsony egy főre jutó fogyasztás mellett sem fenntartható. Például India egy főre jutó ökolábnyoma (1,2 gha/fő) elég alacsony ahhoz, hogy a globális egy főre jutó biokapacitás alatt maradjon (hurrá, éljünk úgy, mint az indiaiak!) Viszont annyira túlnépesedett az ország, hogy az ottani egy főre jutó biokapacitás még annál is alacsonyabb (0,4 gha/fő).[5] Ennél még a világ legszegényebb országának is nagyobb az egy főre jutó ökolábnyoma (0,48 gha/fő).[7]

Érdemes megemlíteni, hogy az emberi fejlettségi index (HDI) – ami az ENSZ által is használt mutatója annak, hogy mennyire élhető egy ország – korrelál az egy főre jutó ökolábnyommal.[8] Vannak országok, amik jóval alacsonyabb egy főre jutó ökolábnyom mellett tudnak ugyanakkora HDI-t produkálni, mint mások, ám egy bizonyos szint alatt ez egyszerűen nem megy. A HDI-nek négy szintje van (alacsony, közepes, magas, nagyon magas), és a legjobb kategóriában csak 3 gha/fő fölötti országok találhatóak (mint pl. hazánk). A „magas” kategóriát el lehet érni már 1,6 gha/fő mellett (pl. Srí Lanka),[9] ami biztató a szegény országok számára. Az viszont már kevésbé, hogy a jómódúak nemtörődömsége miatt még mindig nő a népességük, ezért egyre csökken az az egy főre jutó ökolábnyom, amit fenntarthatóság mellett elérhetnek (Srí Lanka nem fenntartható).[5]

A szegény országok fejlesztése kapcsán először is ebben kell segítenie az emberséges környezetvédőnek. A nemzések közel fele ugyanis még mindig a párok által nem kívánt.[10] Ez talán sokak számára meglepő, mert nem értik meg, hogy a gyerekért nem kell külön elmenni a boltba, mint egy új hűtőért. Épp fordítva; magától jön, és a pároknak folyamatosan meg kell előzni a fogantatását, kivéve, amikor készen állnak rá. És sajnos nem minden országban ingyenes a fogamzásgátló.

Globális teljes ökolábnyom és biokapacitás - TZM Magyarország
A globális teljes ökolábnyom és biokapacitás alakulása

Az emberiség bukása?

A globális egy főre jutó biokapacitás azóta csökken, mióta rendelkezésre állnak adatok.[4] Ez azért van, mert a teljes biokapacitás nem igazán nő, a népesség viszont annál inkább (mint láthattuk, az egy főre jutó ökolábnyom 1973 óta nem nőtt). Az adatok alapján a teljes biokapacitás 1960 óta kb. 30%-kal nőtt, a népesség viszont 150%-kal[2][4] – mindezt úgy, hogy igazából senki sem akarta, csak úgy megtörtént, mert nem foglalkoztunk a családtervezéssel.

A biokapacitás magától nem nőtt volna meg még ennyire sem; ez a növekedés mesterséges, ráadásul nem megújuló erőforrásokon alapul. (Mindez azt is jelenti, hogy az ökolábnyom-számítás túl optimista, vagyis még kevesebb embert tudna fenntartható módon eltartani a bolygó.) A két legfontosabb ilyen erőforrás a szénhidrogének, amiből műtrágyát gyártanak és a mezőgazdasági gépeket üzemeltetik, illetve a rétegvizek, amikkel öntöznek (vagy inkább csak öntöztek, ugyanis világszerte fogyóban van).

Az emberiség létszámának csökkenését valószínűleg ez utóbbi kritikus szintű fogyása fogja előidézni. Minden bizonnyal ez lesz az emberiség bukását okozó gőg (hubris). Amikor ugyanis az emberiség választás elé került, a családtervezés támogatása és a fenntartható visszavonulás helyett a további növekedést választotta, véges erőforrásokra alapozva.

Persze, a víztakarékosságra is vannak mindenféle világmegváltó ötletek, csak ezek vagy nem veszik figyelembe a termodinamika törvényeit, vagy nem a nyomorgó milliárdok pénztárcájára vannak szabva. Arról nem is beszélve, hogy amíg nő a népesség, addig minden egyéb téren tett erőfeszítés kárba vész… A legjobb, amit tehetünk, hogy gondoskodunk róla, hogy minél kevesebben, minél kevesebbet szenvedjenek – a fogamzásgátlás emberi jogának támogatása révén. A szegények érdeke itt egybeesik a jómódúakéval. Mert ha a természetre várunk, az nem csak 4,5 milliárdig fogja csökkenteni a népességet… és senki se higgye, hogy majd pont őt kíméli meg az élelmiszerár-robbanás, a járványok, a zavargások, és a háborúk!

A Növekedés Határai - TZM Magyarország
A növekedés határai


[1] https://www.footprintnetwork.org/about-us/our-history/
[2] https://data.worldbank.org/indicator/sp.pop.totl
[3] https://www.footprintnetwork.org/content/uploads/2019/05/National_Footprint_Accounts_Guidebook_2019.pdf (61.o)
[4] https://www.footprintnetwork.org/our-work/
[5] http://data.footprintnetwork.org/#/
[6] http://www.un.org/en/development/desa/population/theme/rights/
[7] https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_ecological_footprint
[8] https://www.footprintnetwork.org/2013/04/03/human-development-ecological-footprint/
[9] https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_Human_Development_Index
[10] https://www.guttmacher.org/fact-sheet/adding-it-up-contraception-mnh-2017

Globális problémák

Túlnépesedés

A háborúk, és a sok egyéb felesleges szenvedés szinte mind ezekre a problémákra vezethetők vissza. Az első három a környezetterhelés három összetevője (Környezetterhelés = Népesség x Fogyasztás x Hatékonyság), a negyedik pedig a fő oka annak, hogy rossz a közegészség (pl. mentális betegségek, függőségek, elhízás, gyilkosságok előfordulási aránya, bebörtönzöttek aránya, bizalmatlanság, stb.). Még mindig a rossz irányba változnak a trendek,[1] és csak akkor lesz egyáltalán esélyünk elkezdeni megoldani a problémákat, ha sikerül társadalmi szinten helyretenni ezeket a tévhiteket.

Népességnövekedés-mánia

A korlátlan szaporodás ideáját kb. 10.000 éve találta ki valaki a termékeny félhold területén, és azóta világhódító (világpusztító) útra indult. A dolog lényege, hogy az ember kiirtja vetélytársait, és tápláléka vetélytársait, mert még több embert akar a bolygón. Ám nyilvánvaló, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón a folyamatos népességnövekedés idővel elkerülhetetlenül pusztulásunkat okozza, vagy globális nyomort. Az idea propagálásának eredetileg katonai és gazdasági okai voltak, de már túlvagyunk a felvilágosodáson, a háborúkat már nem a gyalogság létszáma dönti el, a gépek pedig sokkal termelékenyebbek, mint az emberek.[2] Ám az összes kultúra, amit mi „civilizációnak” nevezünk, erre az önpusztító ideára épült. És ez már annyira mélyen beleivódott az emberek elméjébe, hogy nem is kell indok arra, miért baj az, hogy „fogy a magyar”. A többség észérvek nélkül automatikusan negatívumként éli meg, pedig igazából örülnünk kellene neki, mert így is vagyunk elegen, és a csökkenés negatív hatással van az összlakosság ökológiai lábnyomára (csak ez önmagában még nem elég a fenntarthatóság eléréséhez).

Túlfogyasztás

Fontos leszögezni, hogy a fogyasztás csak azért téma, mert sokan vagyunk. Ugyanakkor a jelenlegi gazdasági rendszerbe bele van építve egyfajta növekedéskényszer. A vég nélküli gazdasági növekedésbe vetett ostoba hit is elterjedt, pedig igazából csak az eladósodott kormányok érdeke. Evidens, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón nem lehet végtelenségig növekedni, ugyanis még a legkörnyezetbarátabb módszerek sem rendelkeznek 100%-os hatásfokkal. Tehát az eladósodást kell megszüntetni, aminek az oka a tartalékrátás pénzrendszer (avagy a hitelpénzrendszer). Egy szuverén államnak valójában semmi oka arra, hogy bárkitől kamatterhelt hitelt vegyen föl, hiszen saját, adósságmentes pénzt is teremthet (mint régen), és teljes (készpénz)fedezet mellett az infláció veszélyétől sem kell tartani. Amikor párszáz éve kitalálták a hitelpénzrendszert, az államok aranypénzt használtak, ami szűkösnek bizonyult, de valamiért nem teremtettek számlapénzt. Ezt a feladatot a bankokra hagyták, pedig az állam is megteheti, sőt, közérdekből el kellene tőle tiltani a bankokat. Megjegyzendő, hogy sok a nélkülöző, így a túlfogyasztás csak akkor jelent ökológiai problémát, ha a fölösleges javak eladományozás helyett kidobásra kerülnek.

Gazdasági összefüggések

Az átlagember (a fogyasztó) fejében az a tévhit él, hogy a biztonság, az egészség, a boldogság, a szabadság, és mindenféle egyéb fontos szükséglet a profitorientált vállalatok által gyártott túlárazott kacatok, és felesleges szolgáltatások vásárlása révén jön. Ezt a tévképzetet ültetik el az elménkben a kereskedelmi célú reklámok, amiket éjjel-nappal látunk közterületeken és szórakozóhelyeken, de még az otthonunkba is betolakodnak (TV-reklámok). Pedig a tudományos eredmények már rámutattak, hogy pl. a boldogság és a mentális egészség a természet közelségéből, valamint egészséges, szeretetteljes emberi kapcsolatokból fakad (persze csak élőben működik, a chatablakon keresztül nem).[3][4] Az a helyzet, hogy az emberi szükségletek közül csak a létfenntartás és a biztonság anyagi jellegű, az összes többihez pedig saját tettek, illetve egészséges, szeretetteljes emberi kapcsolatok kellenek. Mint láthatjuk, az osztalékfizetés megtűrése számos probléma oka. Pedig kb. egy percbe telik felismerni, hogy mivel a részvények kb. 80%-a a leggazdagabb 10% kezében összpontosul, az emberek 80-85%-nak nincsenek közvetlenül részvényei, a részvényekkel közvetett módon rendelkezőket pedig egyszerűen lenyúlja a biztosító, így a profit intézménye az emberek többségének nem jelent semmiféle előnyt, csak hátrányt.[5] A profit miatt alacsonyabb ugyanis a fizetés, és amiatt drágábbak a termékek. De még ha mindenki rendelkezne részvényekkel, azzal sem lennénk sokkal bentebb, mert többek között éppen a profitérdek miatt pusztul a környezet (beleértve a talajt, amiből táplálkozunk).

Demográfiai összefüggések

Érdemes hozzátenni, hogy a túlfogyasztáshoz a népességnövekedés is hozzájárul. A véges erőforrásokért való versengés fokozódása ugyanis kényszerű fogyasztást eredményez, ami nem javítja az életminőséget, de nélküle a vállalat lesüllyed a piacon, a dolgozó pedig a munkaerőpiacon. Pusztán a túlzsúfoltság is a fogyasztás növekedését okozza, mert az ember igyekszik elszigetelni magát a többitől, és azok szemetétől ingázással, autókkal, légkondival, víztisztító berendezésekkel, kerítéssel, zárakkal és őrökkel, üdülésekkel, stb. Próbál élhető mikrokörnyezetet teremteni magának a túlzsúfolódó, és egyre élhetetlenebb világban, ami egyre nehezebbnek bizonyul (lásd: túlzsúfolt városok, migránsválság, stb.).

Alacsony hatékonyság

Sokan nem tudják, de a fenntarthatóság eléréséhez már az összes szükséges technológia rendelkezésünkre áll (pl. permakultúra, fogamzásgátló, hidropónia, 3D-nyomtatás, stb.), csak nem alkalmazzuk azokat kellően széleskörben (elavult értékrend, tájékozatlanság, pénzszűke, vagy profitérdekek miatt). Egy egyszerű példa: az emberek többsége még nem is hallott a bioműanyagokról vagy az ehető evőeszközről, ám nincs rajtuk annyi profit, mint a műanyageszközökön. Sőt, manapság a sokat átkozott olaj dominál a közlekedésben és élelmiszertermelésben, és még mindig vannak beruházások az olajszektorban, pusztán azért, mert egyáltalán várható valamennyi profit.

Egyenlőtlenség

Az sem világos sokak számára, hogy még a jelenlegi, nem fenntartható módszerek mellett elég élelmiszer és lakás jutna minden embernek (legalábbis egyelőre), csak az elosztással van baj (vagyis a gazdasági rendszerrel).[6][7] Ezért sokan azt hiszik, hogy a verseny és a nélkülözés elkerülhetetlen. Többek között ezért nem követelik a progresszív adórendszert, a szegénység eltörlését, és ezért háborodnak föl, ha valaki a hajléktalanság felszámolásáról beszél, mondván „nehogy már azok ingyen lakhassanak, amikor én még most is nyögöm a lakáshitelt!”. Bele sem gondolnak, hogy eleve abszurd, hogy ilyen magas termelékenység mellett évtizedekig kelljen fizetni egy lakásért, ahogy abba sem, hogy szinte bárki bármikor utcára kerülhet, ha elveszíti az állását. A lakhatás biztosítása egyébként valójában olcsóbb volna az államnak, mivel a hajléktalansághoz több kiadás fűződik (pl. sürgősségi ellátás, detoxikáló, pszichiátria, hajléktalanszállók, stb.).[8] Érdemes hozzátenni, hogy hosszútávon csak akkor tartható fenn a bőség, ha elérjük a fenntarthatóságot. Ennek kulcselemei a biogazdálkodás, a nonprofit gazdálkodás, a megújuló energia, valamint a családtervezési lehetőségek megteremtése. A számítások alapján elmondható, hogy ha minden nő hozzájutna a fogamzásgátlókhoz és a középiskolai képzéshez, akkor megállna a globális népességnövekedés.

Gazdasági összefüggések

Az utolsó, és egyben legnagyobb gazdasági hatással rendelkező tévhit, hogy a bankok a betétesek pénzét adják kölcsön. Nem is lenne olyan rossz, ha így lenne. Ám néhány száz éve nem így van, ugyanis tartalékrátás bankrendszert alkalmazunk, ahol a bank a „kölcsönök” nyújtás esetén jobbára új (számla)pénzt teremt. Ez a pénz persze jellemzően nem az egészségügyre vagy az oktatásra fordítódik (mert a közszféra jellemzően nem hoz profitot). Még a politikusok többsége is azt hiszi, hogy pénzt csak az állam teremthet.[9] Nem sok értelme van a választásoknak úgy, hogy a politikusok se tudják, hogy működik a gazdaság. Csak csodálkozunk, hogy nem tudjuk felszámolni a szegénységet, vagy hatékonyan csökkenteni az államadósságot, miközben azt érezzük, hogy mindenre van pénz, csak arra nem, amire kéne. Nos, az ok nem más, mint a hitelpénzrendszer és banki profit kombinációja. Ezt fontos megérteni társadalmi szinten, és utána egyszerűen be kell tiltani. Svájcban pl. már elég aláírást összegyűjtöttek egy népszavazáshoz, ami a hitelpénzrendszer eltörlésére irányul,[10] Izlandon pedig kidolgoztak egy erre vonatkozó pénzügyi reformot a miniszterelnök megbízására.[11] Reális alternatívát jelent a növekedés-őrület előtti pénzrendszerhez való visszatérés, vagyis a pénzteremtés és a kamatszedés visszadelegálása az újraelosztást végző szervezeteknek (állam, ökormányzat). Így a kamat egy adónemmé válik, és a megfizetéséhez nem szükséges növelni a gazdaság méretét.[12]

[1] http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/world_footprint/
[2] http://research.stlouisfed.org/fred2/graph/fredgraph.png?graph_id=103496
[3] http://news.stanford.edu/2015/06/30/hiking-mental-health-063015/
[4] https://www.youtube.com/watch?v=atvlVZsBLSM
[5] http://www.cnbc.com/2014/09/08/the-stock-gap-american-stock-holdings-at-18-year-low.html
[6] http://www.theguardian.com/environment/2013/jan/10/half-world-food-waste
[7] http://www.theguardian.com/society/2014/feb/23/europe-11m-empty-properties-enough-house-homeless-continent-twice
[8] http://www.motherjones.com/politics/2015/02/housing-first-solution-to-homelessness-utah
[9] http://positivemoney.org/2014/08/7-10-mps-dont-know-creates-money-uk/
[10] http://www.telegraph.co.uk/finance/economics/11999966/Switzerland-to-vote-on-banning-banks-from-creating-money.html
[11] https://eng.forsaetisraduneyti.is/media/Skyrslur/monetary-reform.pdf
[12] http://kovasz.uni-corvinus.hu/kov13/kennedy.html